Sanatorium Wienerwald - A nácik titkos szülőotthona
Szellemvárosok a világban 5. rész
A Wienerwald Szanatórium eredetileg egy tüdőgyógyintézetnek emelt intézmény, ami Bécstől csupán néhány órányi autózásra található, csodás környezetben. Csakhogy az épület története a II. világháború idején nem várt fordulatot vett.
Az épület története a 20. század elejére, pontosan 1903-ba nyúlik vissza, amikor is Hugo Kraus és Arthur Baer tüdőspecifikus szakemberek által végzett fejlett kezelési módszereik révén nagy nyilvánosságra szert téve, kórházat alapítottak.
Az évek során népszerűvé vált szanatóriumba nemcsak a környező országokból, hanem például Dél-Amerikából is jöttek a gyógyulni vágyók.
1920-ban az épületben - valószínűleg egy törött kályha miatt - tűz keletkezett és a szanatórium egy része leégett.
A nagy érdeklődésre való tekintettel, a "30-as évekre teljesen át kellett építeni, modernizálni az épületet, de nem ekkor nyerte el mai alakját.
Ha több hasonló anyagot szeretnél látni, iratkozz fel a Youtube csatornára!!
1904 - Épül a szanatórium
Korabeli képeslap az 1920-as évekből
A nem mindennapi természeti adottságokkal rendelkező, csoda szép környezetben, erdővel körülhatárolt helyen felépített gyógyintézmény sorsa már a második világháborút megelőző években megpecsételődött:
1938 április 21-én a kórházat az SS szállta meg és foglalta el. Az egyik alapítót, Kraus Hugot pedig feltehetőleg megölték, de az sem kizárt, hogy önmagával végzett.
A másik alapítót, Arthur Baet letartóztatták és erőszakkal lemondatták az összes vagyonáról. Ő végül 1941-ban halt meg.
1992-ben tiszteletükre emléktáblát emeltek az épület bejárata előtt, ami a napjainkban is látható.
Az épület '30-as évek végén - '40-es évek elején vesztette el akkori kinézetét, ugyanis ekkor teljesen átépítették, eltűnt az otthonos jellege, ahogy a három jellegzetes tornya is.
Az intézmény megszállásának a fő oka az volt, hogy a magas rangú náci tisztek törvénytelen gyermekeit itt bujtassák a világ elől és persze hogy még több árja utódot tudjanak a világra segíteni ezen az Isten háta mögötti helyen.
A Lebensborn, avagy az "Életforrás" nevet viselő náci fajnemesítő program keretében az akkori hatalom minél több német gyerek megszületését akarta elősegíteni, ezáltal még nagyobbra növelve a tiszta vérű népességét. A terv a Harmadik Birodalom "árja jövőjét" és a csökkenő németországi születési ráta megállítását tűzte ki célul.
A szülőotthonban fennállása során a források szerint körülbelül 1500-1700 gyermek született itt.
Ehhez hasonló funkcióval rendelkező intézményből nagyjából 10-12 darab működött a II világháború idején Európa szerte.
Ugyanakkor az elhurcolt, legyilkolt és fronton elhullott emberek százezreinek pótlása is fontos célja volt az akkori német vezetésnek. A Harmadik Birodalom fajnemesítő programjában született "Übermensch" gyerekek kitaszítottan és sokszor általános megvetés közepette élték le életüket.
Ezen gyermekek egy része még ma is életben van.
A második világháború után a szanatóriumban több ezer árván maradt és alultáplált gyermek kapott menedéket és ellátást egészen 1948-ig, amikor az épület az osztrák szakszervezeti szövetség tulajdonába került.
Az ingatlant 1951-től kezdve újfent teljesen átépítették, modernizálták, gyógyszállóvá alakították, ami Hotel Feichtenbach néven működött tovább. Az épület ekkor nyerte el mai, végleges alakját, ahogy a videóban is látható!
1960-as évek
Képeslapokon az egykori szanatórium, Hotel Feichtenbach
1980-ban történt fejlesztésnek köszönhetően az épület északi részére egy hatalmas uszoda épült, amit folyosóval kötöttek össze a főépülettel. Ekkortájt a hírekben többször megjelent, hogy az uszoda alapjainak ásása közben több, gyermekektől származó csontokat találtak.
A munkálatok során felszínre jött csontok feltehetőleg a háború idején, az intézményben halva született csecsemők maradványai lehettek.
A szülőotthon egykori gondnoka, Mr. Josef P., 1994. december 30-án egy interjúban elismerte, hogy legalább egy csecsemőt ott, az épület közelében temettek el.
A szanatórium madártávlatból:
A uszoda épülete a főépület északi részén
A gyógyszálló végül 2002-ben csődbe ment és bezárt, majd néhány évvel később - ahogy az lenni szokott -, az őrzés nélkül álló épületet megtalálták a vandálok és a fosztogatók.
Az uszodához vezető folyosó
Ez volt az uszoda medencéje
Bár az épület egy völgyben helyezkedik el, csodás kilátás nyílik a tetejéről!
Még több fotó a szanatóriumról
Évekkel később urbex fotósok egy csoportja látogatott az épületbe, ahol egészen rémisztő látvány fogadta őket: rengeteg vér volt az egész épületben.
A helyszínre érkező rendőrség végül megállapította, hogy a vér állati eredetű és valószínűleg kutyáktól származik és feltehetőleg fiatalok tarthattak szeánszokat az épületben.
Ebben az időszakban olyan hír is napvilágot látott, hogy az épületben egy nő rengeteg kutyát és macskát tartott illegálisan. Hogy van-e összefüggés a két esemény között, nem tudni.
Ettől kezdve fokozott volt a rendőri jelenlét a környéken, ezért nekünk is óvatosan kellett megközelítenünk a sötét múltú szanatóriumot.
Írta, Hajner Gyula
Fotók: Balázs Hujber Photography
Ha tetszett, nézzétek meg a Szellemvárosok a világban többi részét is ide kattintva!
Ezen a linken támogathatjátok a csatorna további működését!
Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára is a további videókért! Kövess Instagramon is! Autóroncs videókért ide, cikkekért pedig ide kattints! Külföldi elhagyatott helyekhez pedig látogass el a Szellemvárosok a világban oldalra!