Egy elhagyatott, csodás panorámával rendelkező budai szanatórium, aminek strandján egykor még az olasz trónörökös is nyaralt...

  A Svábhegy különleges klímájának gyógyító erejét már a 19. században felismerték, így a helyszínválasztás nem volt véletlen.

A Svábhegyi szanatórium építése 1922 táján kezdődött, 1927-re pedig már átadásra készen állt a pompás négyszintes épület, a budai hegyek új ékköve. A 430 méterrel a tengerszint felett elterülő komplexum Jakab Dezső és Soós Aladár tervei alapján készült el, átadása után máris birtokba vették a módosabb városlakók, hisz a szanatórium ekkor leginkább a felsőbb társadalmi réteg számára volt elérhető.

Már alapból az meglepő volt, hogy az időszakot jellemző viharos évtizedekben, egy világháború, Trianon és egy gazdasági világválság után egy ilyen komplexum egyáltalán meg tudott épülni.

A Szanatórium minden betegszobája saját terasszal épült, szédítő kilátással a város, illetve az akkor még érintetlen erdő felé.

Időközben az akkori tulajdonos csődöt jelentett, így az intézmény 1931-ben új tulajdonoshoz került, de az üzemeltetést folytatva újabb fejlesztéseket terveztek. A befektetők bíztak az egyre bővülő vendégkörben, így a már meglévő iszapfürdők, gőzfürdők és szaunák mellé újabb ötlet jött: A tengerszem. Egy kültéri fürdő, páratlan panorámával, amit az átlagember is néha-néha megengedhet magának.

A strandépítés természetesen nem csak a szanatórium belső ügye volt, hanem fővárosi fejlesztésekbe kapcsolódott, és a hegyvidéki strand létesítése a Margit-sziget, a Csillaghegy, az Aquincumi Római fürdő és más akkoriban nyíló strandfürdők sorába illeszkedett.

„Sváb­hegy nyaraló közönségének évtizedes vágya teljesül az idén. Megépül a svábhegyi strandfürdő. A versenyrendezésre is alkalmas úszómedence Hajós Alfréd, a világhírű és népszerű Nemzeti Sportuszoda alkotója tervei szerint készül a Svábhegyi Szanatórium hatalmas parkjában. A Szanatórium strandfürdője természeti és építészeti szempontból a főváros új látványossága, idegenforgalmi szempontból pedig újabb attrakciója lesz Budapestnek. Az uszoda ünnepélyes keretek között május első felében nyílik meg.” (Magyar Hírlap, 1934. február 27.)

A strand megnyitójára 1934. június 10-én került sor. Ünnepi beszédében, melyet a Filmhíradó is megörökített, József Ferenc királyi herceg, a Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke arról beszélt, hogy Budapesten immár magaslati strand is létesült, így végre a fürdőélet teljes skálája megtalálható volt a városban.

A lélegzetelállító panorámával rendelkező helyen már abban az évben egész nyáron telt ház volt, egy évvel később már színházi élet képviselői, a pesti arisztokrácia előkelőségei, politikusok és diplomáciai küldöttek is törzsvendégei lettek a Tengerszemnek. Még külföldről is érkeztek vendégek.

1935-ben az olasz trónörökös budapesti látogatásán mind a két napon a svábhegyi strandon pihent. Volt olyan környékbeli villatulajdonos, akinek nem volt bekötve a víz, ezért inkább ide járt fürdeni.

A II. világháború azonban véget vetett a boldog békeidőknek és a felhőtlen fürdőzéseknek, bár a háború alatt még működött a komplexum, de vendégei már alig voltak, hisz egy részüket már évekkel ezelőtt deportálták.

A szanatóriumot a II. világháború után államosították és az Európában újra megjelenő tuberkulózis elleni küzdelem egyik legfőbb színtere lett; tüdőszanatóriumként működött tovább, kívülállók számára már nem volt elérhető.

Ezen funkciója 1979-ben megszűnt, ezután a SOTE belgyógyászati klinikája költözött ide, ami egészen 1998-ig működött. Azóta az épületegyüttes elhagyatottan áll. Bejárásunk idején már csak a szanatórium főépülete állt, a melléképületeket kb. 10 évvel ezelőtt lebontották. A tengerszem medencéjét ekkortájt úgy betemették be, mint egy pöcegödröt.

A területen jelenleg is az Eötvös lakópark épül a műemléki védettséget élvező főépület meghagyásával...

Írta, Urbex Gyula

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára és kövess Instagramon és Tiktokon is!

Támogasd a csatornát Patreonon vagy légy Csatornatag premier előtti videókért és EXTRA tartalmakért cserébe!