Egy elhagyatott, rejtélyekkel övezett balatoni csárda, amit az elmúlt évek alatt teljesen benőtt a természet. 

 Balatoni kiruccanásomkor figyeltem fel erre a növénnyel benőtt épületre. Nem volt egyszerű észrevenni, hiszen én is csak a visszafelé úton pillantottam meg, ekkor álltam meg mellette. De miféle épület lehetett ez?

Amint leszálltam a motorról, választ is kaptam a kérdésemre, ugyanis az épület kapuján ez a felirat állt: Gatyás Csárda 1933.

De vajon mi lehet a története? Mikor zárt be? És miért lett gatyás a Gatyás Csárda?

Óriási szerencsének köszönhetően épp arra járt egy bizonyos személy, aki felismert, így le is szólított. Ő nemhogy ismeri az épületet és az egykori tulajdonost, de anno még dolgozott is a csárdában.

Neki köszönhetően sikerült elég sokat megtudnom a történetéről sőt, még régi fotókat is szerzett nekem.

Az ő idejében a Gatyás csárda egy emberközpontú hely volt, ahol bárkit bármikor szívesen láttak. Míg a kocsma részében, ahova először bementem, egy hosszú nap után be lehetett ülni egy fröccsre, addig az éttermi részében finom fogásokat lehetett enni.

Az autóval érkező vendégek, - parkoló híján - az út szélén álltak meg, nem kis fennakadást okozva a szűk utcában.

Egykor még kuglipálya is volt az épület mögött, ennek mára sajnos már nyoma sincs. De fotót tudok róla mutatni. Íme:

És hogy miért lett Gatyás a Gatyás csárda?

Nos, az a helyzet, hogy létezik egy könyv, ami Fonyód történetéről szól: Németh Ernő - Élet a Várhegy alján. Ebben olvasható pár bejegyzés a csárdáról, csupán annyi a bökkenő, hogy ez nem egyezik az egykori tulajdonos leszármazottjának történetével.

A 19. század első évtizedeiben járunk. Az ekkor még kocsmaként üzemelő épületben disznóvágás idején összegyűlt a nép apraja-nagyja, a tulajdonos Varga István pedig annyira felöntött a garatra, hogy nem csak a mellényét dobta le, miután táncra perdült, hanem a gatyáját is.

Idővel szájról szájra terjedt ez a történet, majd hogy a helyiek fonyódi ivókat meg tudják különböztetni, a kocsmára ráragasztották a "Gatyás" nevet. Majd mikor a 30-as években hivatalosan is nevet kellett adni a kocsmának, ezt is íratta rá: "Gatyás Csárda".

Varga István 1950-ben, 62 évesen halt meg.

Ami pedig Varga István leszármazottjának, a csárda utolsó üzemeltetőjének emlékezetében él, az pedig így hangzik: "Abban az időben nagyon korán keltek a férfiak ellátni az állatokat és hogy az asszony ne vegye észre, munka előtt egy szál gatyában leszöktek a kocsmába. Ezért lett gatyás a Gatyás Csárda."

Hogy melyik történet az igaz, az valószínűleg már sosem fog kiderülni.

A kocsma a '70-es években ÁFÉSZ vegyesbolt lett, a helyiek csak úgy hívták, hogy "Gatyás bolt".

A tulajdonos a Gatyás bolt bejáratában

A 80-as években már ismét vendéglátó helyként működött, ekkoriban rengeteg keletnémet vendége volt a csárdának, ebből az időszakból sikerült pár fotót is szereznem. 

A csárdát valamikor a 80-as évek végén felújították, ekkor kapott az épület előtere egy oszlopos nádtetős bejárati részt is. Ekkor élte a csárda a fénykorát, amit több fonyódi lakos visszaemlékezése is megerősít:

"80-as évek vége, 90-es évek.. Rengeteg emlékem van. Nyáron verítékben úszó személyzet, olyan sok vendég volt. A többi évszakban a vidéki kocsma életérzés."

"Az ajtó fölött kolomp, amikor beléptél. Hátul kuglipálya. Bent laktak a dédszülők az épületben. Nagyon családias volt minden. Igazi "barátok közt"! A kocsma nyáron is üzemelt, de direkt "elszeparálva" az asztal vendégektől. Persze a végén ők is ott ittak a helyiekkel..."

"Szép emlékű "csárda" Király János / JANIKA / kitűnő hangulatú étterme volt, finom házias ételekkel. Minden este( Nyáron)élő zene ment, amit a fő utca alján is tisztán lehetett hallani. Nagyon régen volt már..."

Az egyetlen fellelhető fotó a még működő csárdáról (2009 környéke)

A csárda a rendszerváltás után is üzemelt, több tulajdonosváltáson átesett, 2010-ben zárt be végleg. 

Amikor először voltam a helyszínen, lazán rámondtam volna 30 évet. Hihetetlen, hogy mit tud művelni a természet másfél évtized alatt.

2016

Első alkalommal simán elmentem az épület mellett, annyira be volt nőve, hogy alig lehetett észrevenni. Nyáron konkrétan áthatolhatatlan növényzet veszi körül.

Az elhagyatott csárda napjainkban

A telek hátsó részén találtam egy eldugott épületet, aminek az ajtaját teljesen benőtte valami futónövény. A teljes videóban megmutatom mit rejtettek a falak.

Egy nádtetős épület jobban ki van téve az időjárás viszontagságainak, mint pala vagy cserepes társai, és tudomásom szerint az épület helyi védelem alatt áll, ami a természetet egyáltalán nem hatja meg. Ahogy a videóban látszik is, ott pusztítja, ahol éri.

Mert ugye, mint tudjuk: a természet mindig győz...

Írta, Urbex Gyula

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára és kövess Instagramon és Tiktokon is!

Támogasd a csatornát Patreonon vagy légy Csatornatag premier előtti videókért és EXTRA tartalmakért cserébe!