A Sanatorium Du Basil a tuberkulózis gyógyítására emelt kórházkomplexum az Ardennek hegyeiben, mesebeli környezetben, távol a nagyvárosok zajától.

 Európában az előző század elején a halálesetek majdnem negyedéért a TBC volt a felelős, ennek megelőzésére pedig sok országban emeltek ezen megbetegedések kezelésére gyógykomplexumokat. Ez volt az első szanatórium Belgiumban, amit a tuberkulózis gyógyítására és kezelésére építettek.

A szanatórium terveinek előkészületei Ernest Malvoz bakteriológus munkájának eredménye,  akinek a kezdeményezését II. Lipót belga királyon kívül több képviselő is támogatta, aminek köszönhetően 1899-ben megkezdődhetett az építkezés. Az épületen főként szecessziós és neoklasszikus stílusjegyek köszönnek vissza, de amint látjuk az építész nagyban merített ihletet németországi utazásaiból is.

A szanatórium 1903-ban fogadta az első betegeket, de az elkövetkezendő években is folyamatosan bővült. Már szinte minden helyiségben volt áram, vízöblítéses WC, hideg-melegvizes csap, és fürdők, amik ebben az időben hatalmas szónak számítottak.

A komplexum eredeti neve Sanatorium de Borgoumont, amit a közeli településről neveztek el, későbbi ragasztották rá a du Basil nevet a Bazilika-szerű kialakítása és kupolái miatt, amiket időközben lebontottak az épületről.

Az épület déli fekvése és homorú kialakítása is hozzájárult ahhoz, hogy a szanatórium növelni tudta a fény és a hő befogadó és elnyelőképességét, ami elengedhetetlen volt a tuberkulózis kezeléséhez. Az épület közepén álló torony esztétikai megjelenése mellett szellőzőnyílásként funkcionált.

A szanatórium falai közt szigorú rendszer volt bevezetve, amit minden betegre kötelezően alkalmaztak. Reggeli ébresztő 7:00 órakor, takarodó pedig este 9-kor volt esedékes. A páciensek minden nap 6-7 órát feküdtek az ágyukban a friss levegőn és napi 5x kellett étkezniük. Erre az úgynevezett túletetésre azért volt szükség, hogy a szervezetük könnyebben legyőzze a betegséget.

A második világháború idején zsidókat is bújtattak az épületben, akiket a németek nem találtak meg, de lehet, hogy nem is kerestek. 1944 végén a szanatóriumtól alig néhány kilométerre haladt el a németek utolsó és egyben legnagyobb ellentámadása az Ardennek erdein keresztül, de szanatórium szerencsére nem került az útjukba.

A háború után az orvostudomány robbanásszerű fejlődésének köszönhetően az évek során felfedezték a tbc elleni hatásos gyógyszereket, általánossá vált a kór elleni védőoltás, így a betegség elleni küzdelem jelentősen felgyorsult, a szanatóriumban egyre kevesebb volt a  tuberkulózisban szenvedő beteg. A szanatórium TBC-s betegeit idővel felváltották a szív és érrendszeri, a mozgásszervi és a neurológiai megbetegedésben szenvedő páciensek. A komplexum később rehabilitációs központtá vált.

A kórházat végül 2008 környékén a magas fenntartási költségekre hivatkozva bezárták, majd 2010-től a Fedasil nevű menekülteknek segítő szervezet kapta meg az épületet, ahonnan három évre rá, 2013-ban költöztek ki. Ez volt az épület utolsó aktív éve, 2013. szeptembere óta az egykori szanatórium funkció nélkül áll.

2016-ban megszűnt az épület őrzése, innentől kezdve az ekkor még jó állapotban lévő szanatórium mindenki számára szabad prédává vált.

Természetesen ahogy anno a Miranda kastélynál, a végső célpontom itt is a torony lesz, aminek meghódítását a videó végén láthatjátok.

További érdekesség, hogy 2001-ben az épület egy második világháborúban játszódó filmnek is helyt adott.

Az elmúlt években a funkció nélkül álló szanatóriumot az őrzés hiányában teljesen szétverték, idővel pedig az urbexesek mekkájává vált. Elképesztő mekkora pusztítást tudnak végezni a látogatók csupán néhány év leforgása alatt.

A szanatóriumot nemrég kipakolták és lecsupaszították, a legújabb információk szerint szállodává alakítják az épületet.

Írta, Urbex Gyula

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára és kövess Instagramon és Tiktokon is!

Támogasd a csatornát Patreonon vagy légy Csatornatag premier előtti videókért és EXTRA tartalmakért cserébe!