REJTÉLYES SZANATÓRIUM AZ ERDŐBEN

Mozgássérültek Rehabilitációs Központja

Legújabb külföldi kalandunk során egy osztrák szanatóriumba vitt az utunk, ahol főként mozgássérült és végtagjukat vesztett betegek rehabilitációjával foglalkoztak.

Az épületegyüttesről nagyon kevés infót találtam, de annyi biztos, hogy az '50-es években ezt az eredetileg is már egészségügyi intézményként funkcionáló ingatlant választották ki erre a célra.

Az évek során a szanatóriumot fokozatosan bővítették, hogy a gyógyulásra váró betegek semmiben se szenvedjenek hiányt. Többek közt helyt kapott itt egy gyógyúszó központ, tekepálya, tornaterem és több más mozgásfejlesztő funkció is.

Víz alatti terápia, medence és öltözők

A terápiás gépeket már a természet is benőtte

A betegek művégtaggal a medencében könnyebben tudtak sétálni, hiszen mint tudjuk: minden vízbe mártott test..

Tornaterem

Tekepálya

Ebben a teremben már teljes testsúllyal, persze segítséggel tudtak gyakorolni a betegek

Egy osztrák fórumon olvastam egy hozzászólást, amit egy egykor ebben a központban lábadozó páciens írt, hogy egy ejtőernyős baleset után itt tanult meg újra járni. Közel 5 évébe telt, de máig nagyon hálás a dolgozóknak, hogy újra egészséges lehet.

A folyosón volt egy olyan sáv is, ahol a betegek különböző talajmintákon művégtaggal is tudták gyakorolni a járást. A közel 20 éve bezárt szanatóriumban még ezeket a régi protéziseket is hátrahagyták. Az orvostudomány modernizálásával ezek felett rég eljárt az idő, nem jók már semmire, ezért is hagyták hátra őket. hasonlókat találtunk a bezárt MÁV kórházban is. Elég bizarr látvány.

Ezen a sávon különböző talajmintákon tudták gyakorolni a sétát a betegek

Volt macskaköves, faléces, kavicsos és köves talaj is

Rengeteg protézist hátrahagytak a szanatórium alagsorában

Fürdő

Aztán megnéztük a fürdőrészleget is, ami elég tágas volt, hogy kerekesszékkel és különböző mozgást segítő eszközökkel is kényelmesen lehessen mozogni, és persze a kapaszkodó, hogy a kádból is könnyen ki lehessen jönni.

A szanatórium állaga az utolsó években olyannyira leromlott, hogy a 2000-s évek első felében be kellett zárni. Hihetetlen, de amikor az épület déli oldalán voltunk, olyan érzésünk volt, mintha a szanatórium máig működne: semmi beázás, semmi enyészet, csupán némi semmi kosz és falevelek.

Azonban mikor fokozatosan haladva eljutottunk az épület északi részébe, az enyészet valami brutális méreteket öltött.

A beázás teljesen hazavágta az épület ezen részeit, a penész a falakat teljesen zöldre festette. Lenyűgöző volt látni, ahogy az idő és a természet elintézi az épületet.