Ebben az epizódban egy már felhagyott mészkőbánya kiszolgálóépületeit, aztán pedig magát a bányát fogjuk megnézni!

 A helyről csak vért izzadva tudtam összeszedni infókat, de amiket sikerült, azok igazán érdekesek. Ugyanis ennek a bányának területén találták meg 1976-ban a kalandos történetű, római kori ezüstkészletet, a Seuso-kincseket.

A mészkőbányában már a római korban folyt a termelés, követ pedig már a 18. századtól bányásztak itt. De igazán a II. világháború után indult be a bányászat, ugyanis az idők során a bányához vasútvonalat is csatlakoztattak a kitermelt kő könnyebb elszállítását biztosítandó.

Még egy betontelep is létesült a bánya mellett, hogy a kinyert anyagot helyben fel tudják dolgozni. A kőbánya tulajdonosa az 1950-es az államosításig a Batthyány család volt.

A bánya fénykora a '70-es évekre tehető, amikor nagyjából 150 ember dolgozott ott. A '80-as évektől kezdve pedig fokozatosan épült le a termelés, de meg sosem szűnt.

A kőbánya kiszolgálóhelyiségeinek (irodák, porta, telep, ebédlő, raktárak, üzemanyag-tárolók, betontelep, kazán stb.) megszűnése nagyjából a kétezres évek végére tehető.

Az egyik irodaépületben rengeteg dokumentumot találtunk szétszórva, melyek között egy érdekes fotó is felbukkant:

Akkor és most

Ebben az épületben rengeteg dokumentumot találtunk szétszórva, legtöbbjüket a rendszerváltás előtti időkből:

Az üzemi konyha és étkezde:

Az ágyakat valószínűleg az itt tanyázó airsoftosok alakították ki maguknak

Az üzem konyhája

Ez a régi kredenc eléggé dob a hangulaton

Még egy IFA teherautót is találtunk a telepen, ami azóta úgy áll ott, mint ahogy annak idején leálltak vele sőt, az egyik garázsban még egy autó is pihen.

Az IFA mellett pedig egy hatalmas rozsdás aprítógép látható

A járművön látszik, hogy többször megpróbálták felfeszíteni, hiába

A telep irodaépülete, - ami anno a vasútállomás épülete is volt -, tárva-nyitva áll, egészen jó állapotban:

"Kőbánya iroda"

Német nyelvű dokumentum az '50-es évekből

Ez az oklevén valaha a falon lógott, büszkén

Bejárásom közepén, mikor éppen indultam volna a bányába, megjelent egy rendőrautó. Megállt a kocsim mellett és a hatóság első kérdése az volt, hogy van-e nálam fémkereső. Természetesen nem volt nálam, de akkor még nem is értettem, miért tette fel ezt a kérdést.

Persze semmi gond nem volt, megkérdezték, mit csinálok itt, én pedig elmondtam és mindenki ment a dolgára.

Aztán jöttem rá, hogy a kérdésnek a Seuso-kincsekhez van köze, hiszen az egykori lelőhelyre rendszeresen járnak ki keresőzni illetéktelenek a hasonló jó fogások reményében.

A felhagyott bányarészben még megtalálható a már befalazott bányajárat, az őrtorony és a robbanóanyag-raktár is, mivel a bánya fénykorában robbantással is termeltek ki.

Itt található az egykori Somlyó-hegy maradványa is, amit már javarészt kitermeltek, és amit csak félig sikerült megmásznom, mivel eléggé omlásveszélyes volt a pereme, így inkább nem kockáztattam.

A Somlyó-hegy "maradéka"

A környéken már a 18. században is találtak római-kori leleteket, étkészlet darabokat. A hegyen egykor a Bökény nemzetség által 1083 előtt alapított monostor romjai voltak láthatóak, de a bányászat előrehaladtával sajnos eltűntek a Somlyó-hegyről.

A hely oldalából rálátni az őrbódéra

Őrbódé a raktárak mellett

Odafigyeléssel kell felmászni

Elől az iroda, mögötte az anyagraktár

Robbanó-és üzemanyag raktár

A bánya egyik részében napjainkban is folyik a termelés, ugyanis az évek során észak fele kezdett terjeszkedni a kitermelés.

Írta, Hajner Gyula
Források:
- http://www.mineral.hermuz.hu
- https://www.veol.hu

Ezen a linken támogathatjátok a csatorna további működését!

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára is a további videókért! Kövess Instagramon is! Autóroncs videókért ide, cikkekért pedig ide kattints! Külföldi elhagyatott helyekhez pedig látogass el a Szellemvárosok a világban oldal