A Parádsasvári Üveggyár

A 2005-ben bezárt Parádsasvári Üveggyár hazánk egyik legrégebbi, a közel 300 évével szinte már történelmi jelentőséggel bíró gyára volt. Kezdete egészen a 18. század elejére vezethető vissza.

A gyár elődjét 1708-ban, 307 esztendővel ezelőtt alapította meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem Parádóhután, a mostani helyétől kilométerekkel arrébb, ami két évre rá, 1710-ben már meg is épül.

A kezdetekkor az üveggyártás fatüzeléssel működött, és ahogy az erdő fokozatosan „elfogyott” a gyár körül, úgy telepítették egyre odébb, mivel az akkori gazdasági számítások alapján kifizetődőbb volt az üzemet áttelepíteni, mint a tüzeléshez szükséges fát odaszállítani. Így került ezután az üzem Szuhahutára, Ötházhutára, aztán Fiskálihutára, majd pedig 1767-ben a végleges helyére: Parádsasvárra.

0100011_1.jpg

A gyár napjainkban (fotó: Kovács Réka)

Az elkövetkezendő években fellendült az ipar, fejlődésnek indult az üveggyártás, és ahogy az emberek egyre jobban kitanulták a mesterséget és minőségi termékeket állítottak elő, úgy lett a parádi üveg egyre népszerűbb. A gyár termelésének fellendülését és többszöri bővítését ugyanakkor a hírűvé vált parádi gyógyvíz palackozása is befolyásolta. 1867 után már évente 3,6 millió palack hagyta el az üzemet!

A 20 század első évtizedeit kisebb megingásokkal átvészelte a gyár, de a második világégés már nyomot hagyott a történetében: a világháború kitörése után sorban szűntek meg a külföldi megrendelések, de a termelést ennek ellenére nem csökkentették.

Megrendelések hiányában a gyár működését végül 1948. október 10-én beszüntették. Három évvel a leállás után a nagy keresletre való tekintettel, - hiszen a parádi üveg hírneve és minősége nem kopott meg - gyárat 1951-ben újra üzembe helyezték.

 A gyár korabeli képeken:

30-as_evekben_meg_szalmaba_csomagoltak_az_uveget.jpg

A '30-as években még szalmába csomagolták az üveget

1509900_1405266216392599_757590478_n.jpg

1618599_1410636449188909_1012992919_n.jpg

1625581_1409672422618645_821678608_n.jpg

1794511_631073566946600_45763515_n.jpg

1947994_1410043179248236_1066676536_n.jpg

1982210_1405472303049311_340927989_n.jpg

10154484_1420574058195148_531216082_n.jpg

Május elseje a gyárban (fotók forrása: PKM facebook csoport)

1930.jpg

1968.jpg

1971.jpg

A gyár 1971-ben

1980-ban.jpg

1980-ban

1995.jpg

1995_2.jpg

1995-ben

1961-ben a sikeres ólomkristály kísérletek eredményeképpen megindult a kehelyszériák és díszműáruk sorozatgyártása és azok nyugati exportja. A gyár specialitása a színes ólomkristály díszüveg volt, amely igen népszerűvé vált a megrendelők számára.

A 70-es években a parádi üveg a csúcson volt. Megrendelések tömkelegét bonyolították le, a gyár a teljesítőképessége határát súrolta, ontotta magából a szebbnél szebb alkotásokat. A színes dísztárgyak is megjelentek a termelési skálán, a tálak, virágkosarak, hamutartók kedvelt díszei lettek a modern lakásoknak.

Ebben az időszakban a már világszínvonalon működő üzem bármely külföldi gyárral fel tudta venni a versenyt. Termékei külföldi luxusszállodákban, kastélyokban díszelegnek, de egyes információk szerint még a Vatikánban is lehet látni parádi üveget.

Aztán eljött az az időszak, ami a gyárak, üzemek és egyéb vállalatok tucatjának halálát okozta: a rendszerváltás.

A fénykorában 600 főt foglalkoztató gyár a rendszerváltozás után, a privatizáció idején többszöri tulajdonosváltáson átesve, fokozatosan leépült: előbb a külföldi piacokat veszítette el a kedvelt ólomüveg gyártás leállításával, majd a belföldi vevők nagy része is inkább az olcsóbb, túlnyomórészt kínai termékeket részesítette előnyben. A termelés folyamatosan csökkent.

Egy időben Oszter Sándor is a tulajdonosa volt a gyárnak.

A kétezres évek elején a gyár már az utolsókat rúgta, minimális szinten, alig 100 emberrel működött, ami az utolsó években már nem érte el a 30 főt sem.

Végül a történelmi jelentőségű gyár nem érhette meg a 300. évét:
2005-ben, 297 évesen zárt be. A 300. évfordulója sem telt ünnepi módon: 2007-2008-ban elkezdték leszerelni a berendezéseket, elbontani az épületeket. Mára már csak az épületek egy része maradt meg.

A forgatás miatt kétszer is vissza kellett térnünk a gyárba. Először 2014 novemberében jártunk ott, majd pedig 2015 májusában. Ez utóbbi képeket a cikk végén láthatjátok.

A 2014-es állapotok:

cam_0181_1.JPG

cam_0193.JPG

cam_0146_1.JPG

Otthagyott és összetört termékek

cam_0149.JPG

cam_0145_1.JPG

cam_0210.JPG

cam_0212.JPG

cam_0225.JPG

cam_0140_3.JPG

cam_0131_1.JPG

Parádi csevicei ásványvíz

cam_0204.JPG

cam_0196.JPG

cam_0158_1.JPG

cam_0161_1.JPG

cam_0163_2.JPG

cam_0199.JPG

Még a csomagolópapír is szépen ki volt dolgozva

cam_0155_1.JPG

cam_0184.JPG

cam_0234.JPG

Csodás kilátás nyílik a raktárépület tetejéről

strong_157.JPG

Az egykori laborban ma is megtalálhatóak az otthagyott veszélyes anyagok

Rengeteg, a rendszerváltás előtti, igen ritka munkavédelmi plakát hevert szanaszét az épület emeletén. Sajnos legtöbbjük menthetetlen állapotban volt.

strong_186.JPG

strong_177.JPG

strong_179.JPG

strong_170.JPG

strong_171.JPG

strong_172.JPG

strong_188.JPG

A szétfagyott műanyag táblák úgy törtek szét, mint a nápolyi

Hogy mi is állt a gyár bezárása mögött, máig nem tudni pontosan, hiszen még az utolsó időszakban sem volt veszteséges, sőt, ekkor még nyereséget is termelt a Parád Kristály. Egyes források szerint túl sok adósságot halmozott fel a manufaktúra és ez okozta a vesztét. A Hír TV is próbálta megfejteni a rejtélyt, de ők sem jutottak sokkal többre.

Egy biztos, bezárásával hazánk egyik történelmi jelentőségű gyárát pusztították el.

A Parád Kristály Manufaktúra egykori alkalmazottjával, Bunda Istvánnal tértem vissza a mára már posztapokaliptikus állapotokat idéző gyárba. Megkértem, hogy meséljen kicsit az ott eltöltött 18 évéről. Az interjút a videóban láthatjátok.

s1430004_mp4_snapshot_04_25_2015_11_07_00_06_28.jpg

Bunda István, a gyár egykori alkalmazottja

Ugyan a Parád Kristály immáron 10. éve nem termel, az üveggyártás Parádsasváron mégis újraindult.

A generációk alatt tökélyre fejlesztett mesterséget több helyen is továbbvitték a faluban, legismertebb pedig ezek közül az Art Glass Parád Kft, ahol nem csak vásárolhatunk az alkotásokból, hanem meg is csodálhatjuk az üvegek megformálásának és elkészítésének minden egyes mozzanatát, sőt, még mi magunk is kipróbálhatjuk a mesterséget, készíthetünk, fújhatunk üveget. Az Üveghuta az egykori gyártól alig pár száz méterre, a Petőfi Sándor utcában várja a látogatókat.

A másik csatornán lévő videóban látható az üvegdísztárnyak készítési folyamata és néhány kulisszatitok is:

Újra készül üveg Parádsasváron

Valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy ebben, az eredetileg kísérleti műhelyként funkcionáló üzemben éled majd egyszer újra a parádi üveggyártás.

Az üveghutában az egykori gyár üvegfújó mesterei, köztük Bunda István készítik a szebbnél szebb termékeket, így biztosak lehetünk abban, hogy munkáik ugyanazt a világszínvonalat képviselik, mint amit annak idején képviselt a Parádsasvári üveggyár.

Írta: Hajner Gyula
Fotók: Horváth András, Kovács Réka és Hajner Gyula
Köszönet: Bunda István és az Art Glass Parád Kft.
Források:
- artglassparad.hu
- mfor.hu
- sites.google.com/site/dzdenes

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára! Külföldi elhagyatott helyekhez pedig látogass el a Szellemvárosok a világban oldalra!

s1330032.JPG

s1330021.JPG

s1330023.JPG

s1330030.JPG

s1330024.JPG

s1330027.JPG

s1330029.JPG

s1330040.JPG

s1330044.JPG

s1330046.JPG

s1330045.JPG

s1330055.JPG

s1330049.JPG

s1330051.JPG

s1330054.JPG

s1330059.JPG

s1330060.JPG

s1330061.JPG

s1330062.JPG

s1330063.JPG

s1330064.JPG

s1330067.JPG

s1330069.JPG