A bunkertúra legújabb részében egy soha el nem készült, feltehetőleg csak raktárként funkcionáló óvóhelyre látogatunk el, ahol az üres falak mellett valami egészen elképesztő dolgokat is találunk.

 A második világháború idején Budapest területén számos polgárvédelmi bunker, légvédelmi óvóhely épült, amik fő funkciója az emberi életek megvédése volt. A háború befejeztével a bunkerek funkciójukat vesztették, nagy részüket polgári felhasználásra alakították át.

A hidegháború során, egy esetleges atomháborúra készülvén a főváros egész területén gombamód nőttek ki a földből a légvédelmi óvóhelyek és egyéb atombiztos bunkerek. Rengeteg lakóház pincéjében máig is megtalálható a többnyire vasbetonszerkezettel kiépített objektum, de sok gyár területén máig is állnak az úgynevezett "légókockák", amik közük némelyik látogatható is, (ahogy ez is) ugyanakkor voltak szép számmal kizárólag a politikai elit számára épített bunkerek is. Ez utóbbiakról is lesz majd a későbbiek folyamán írás és videó.

A legtöbb óvóhely leginkább a főváros gyártelepein és azok közvetlen közelében épültek meg, amik fő funkciójuk a munkások életének megvédése volt egy esetleges bombázás vagy atomcsapás idején.  A bunkerek pontos számát tekintve máig nincsen egyértelmű adat, de egyes becslések szerint Budapesten az ilyen jellegű óvóhelyek száma elérheti akár a tízezret is. Természetesen minden évben megrendezésre kerültek az elsősegélynyújtó és polgári védelmi versenyek, ahol a dolgozók "élesben" is gyakorolhatták, hogy hogyan és milyen formában kell egy esetleges bombatámadás vagy atomcsapás esetén felkészülni, használni az óvóhelyek adta lehetőséget. A folyamatról bővebben az előző bunkertúra részben hallhattok.

A gyárak és vállalatok munkásai egymás közti versenyek keretében gyakorolták a polgári védelmi feladatokat (fotó: A gyár, ahol megállt az idő)

A videónkban bemutatott óvóhely építését feltehetőleg a ’60-as években kezdték meg, végül – ki tudja miért - sohasem készült el teljesen, ezért a rendszerváltás előtt jobbára raktárként használták az objektumot. A helyiségekben található rengeteg, értéktelennek számító bérjegyzékek, és egyéb dokumentumok évtizedek óta az enyészeté. Többnyire a '40-es és '50-es évekből találtunk ott anyagokat.

A kiváló dolgozók neveiből már alig kivehető néhány

Szétszórt, elázott dokumentumok ezrei

Lenint is megtaláltuk a végén (fotó: Benedek Levente)

Mi is csak véletlennek köszönhetően találtunk rá az építményre. A bunker pontos helyzete nem publikus, ugyanis magánterületen van, hivatalos engedély nélkül nem járható be.

A vasbeton építménybe bejutva, jobbra az utolsó szobában egy letűnt kor relikviáit találtuk meg, köztük egy egész alakos képet, kiről másról, mint az akkori kor "legnépszerűbb" emberéről, Vlagyimir Iljics Leninről...

Írta, Hajner Gyula

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a youtube csatornára!