A Szőke Tisza gőzhajó 1917-ben készült el a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Wagon- és Hajógyár Rt. újpesti üzemében IV. Károly néven. A hajó a Magyarországon készült oldalkerekes személyszállító gőzhajók valaha készült legnagyobb példánya volt. Sokan nem tudják, de Szegeden valójában két Szőke Tisza is volt. A legendás gőzös története végül szomorú véget ért.

 1917-ben - a Széchenyi István típus tervei alapján - már a legnagyobb magyar folyami gőzösöket, a IV. Károlyt és a Zita Királynét kezdték építeni a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében. Hossza 77,4 m, szélessége 15,29 m, merülése 1,5 méter. A kétkéményes gőzkazán 800 LE teljesítményt volt képes leadni, amely révén saját erőből bejárhatta a Dunát, Passautól a Duna deltáig.

IV. Károly gőzhajó a vízen

A gőzhajó belsején nyomát sem láthattuk, hogy Európában dúl az első világháború. A belső és a külső kialakítás a boldog békeidők pompáját sugározta hiszen a hajó feladata volt reprezentálni a Monarchia és természetesen az akkori Magyarország nagyságát.

A hajó belsejében a két karos díszlépcső és a dús faragások lényegében azzá avatták ezeket a hajókat a folyókon, mint amik az óceánjárók voltak a nyílt tengeren: az ország úszó nagyköveteivé, a diadalmas mérnöki tudás úszó emlékműveivé.

Az első osztályú fogadóterem és a díszlépcső

Fogadóterem, társalgó

Első osztályú bár a hajó orr-részében

Dohányzószalon a fogadóterem felett

1918-ban a gőzhajó megkapta párját is, amit IV. Károly feleségéről, Zita királynőről neveztek el. Paraméterei megegyeztek a testvérhajójával.

1919-ben, a nagy háború után már nem futhattak eredeti nevük alatt, így IV. Károlyt átkeresztelték "Sas"-ra, Zita királynőből pedig Vércse lett.

Itt már Sas néven

A hajót 1930-ban ismét átkeresztelték, ekkor a Szent Imre nevet kapta, Szent Imre halálának 900. évfordulója miatt.

Az 1930-as években testvérhajójával, az akkor már Szent István néven futó Vércsével számos állami rendezvény és fogadás helyszíne volt. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus fő rendezvény helyszínei voltak, de a Szent István emlékévben is ezeknek a hajóknak volt a feladatuk, hogy a Dunán a Szent Jobbot körbehordozzák.

A kivilágított gőzös a Dunán 1938-ban

A budai rakparthoz kötve 1938-ban

A második világháborúban, 1944-ben a hajót testvérhajójával és az egész folyami flottával Ausztriába hurcolják a németek. Az egész MFTR  flotta, már ami megmaradt belőle Linzben éri meg a második világháború végét. Linz, az amerikai zónába esett, így a hajók addig amerikai zászló alatt hajóztak.

1947-ben visszakerültek Magyarországra. Egy gyors karbantartás után átadták a nemrég alakult Magyar-Szovjet Hajózási Rt.-nek. Az átadás az akkori Magyarország egyik legszebb és legnagyobb hajóján, a Szent Imrén (később Szőke Tisza) történt. Előtte sorakozott fel az a részvénytársaság hajóinak java.

"Magyar  vizekre érkeztek a Linzből 'kitört' magyar hajók"

Visegrádnál 1943-ban

A hajó az 1945. évi 100 pengős hátulján

 Mivel a hivatalos állami ateizmus idején elképzelhetetlen volt, hogy a hajó egy szent nevét viselje, újabb névváltozás következett, a hajót 1950-ben a Felszabadulás névre keresztelték. Érdekes módon testvére megtarthatta a Szent István nevet.

1957-58-ban nagy felújításon esett át a hajó, ami keretei közt át is alakították sétahajóvá. Testvére, a Szent István tovább üzemelt egészen 1965-ig, amikor is leselejtezték és szétvágták.

A Szent István gőzös leselejtezése előtt, az 1960-as években

A Felszabadulás az újpesti hajójavítóban 1957-ben

A visegrádi hajóállomáson az 1958-as felújítás után. Új szerkezeti elem a kémények két oldalán kialakított zárt folyosó

 A felújítás után újra üzembe helyezik, mint turistahajót, ami 1976-ig közlekedik. Forgalomból való kivonása után állóhajó lett Budapesten.

A Felszabadulás a '60-as években Dömösnél

A '70-es évek végén étterem és szórakozóhely volt a fővárosban

1978-ban elszállították Szegedre, ahol szintén állóhajóként üzemelt.

Létezett már egy Szőke Tisza:

Egy évvel később, 1979-ben Szeged elvesztette a már legendának számító korábbi Szőke Tiszát.

Tehát Szegeden volt már egy Szőke Tisza. Méghozzá egy 1918-as gőzhajó, ami egy Ferenc Ferdinánd főherceg (vagyis a mai KOSSUTH Múzeumhajóval azonos) típusú hajó volt, amelyet 1960-ban a Magyar Hajózási Zrt.-től való selejtezést követően kapott meg a Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat és üzemeltetett szállodahajóként, amíg az 1979-es magas víz el nem sodorta.
A Tisza belvárosi szakaszán, a Partfürdőn feneklett meg. Ott is bontották le.

A városvezetés sajnálta, hogy elvesztették a legendás névnek számító gőzhajót, így hát úgy döntöttek, hogy a nemrég átvett Felszabadulást átkeresztelik Szőke Tiszára, amely tehát e néven immár a második hajó volt Szegeden. Ezért néhány helyen Szőke Tisza II.-ként ismerik a hajót.

A Szőke Tisza Szegeden

1980-tól étteremként, majd a '80-as évek végétől diszkóhajó a Belvárosi Híd mellett. A helyi lakosok többször is követelték a hangos zene miatt a diszkó bezárását. Sikerrel is jártak: A kilencvenes évek második felében már csak a hajó orra elé kötött strand üzemel. Ekkortól kezdődött meg a Szőke Tisza lassú pusztulása.

2000-re a hajó állaga, annyira leromlott, hogy már állóhajóként sem lehetett használni, így elvontatták a Tápéi öbölbe. 2000 óta a hajónak több gazdája is volt, de állagmegóvásra egyik tulaj sem költött.

A Szőke Tisza felső szintje

Egyedülálló fa díszítmények

"Orrszalon"

A gőzhajó lépcsőháza (fotók: Ráday Mihály)

 A legnagyobb probléma az volt, hogy mikor Szegedre került a hajó, azóta semmiféle állagmegóvást nem végeztek el rajta. Annak ellenére sem, hogy Tápén van hajógyár, amely a szükséges javításokat elvégezhette volna. Ennek a lehetősége azonban soha, még csak fel sem merült, ami érthetetlen egy ilyen élettörténettel és múlttal rendelkező hajó esetében.

A tulajdonos mindössze annyit tett, hogy rendszeresen új és még újabb festékréteget vitt fel a felépítményre és a kéményekre, anélkül azonban, hogy az előzőleg felvitt és elhasználódott festékrétegeket lekaparták volna, így az új festés is hamar lepergett az alatta lévő elöregedett réteggel együtt.

Szeged városa - a hajó tulajdonosa - minden módon igyekezett szabadulni a tulajdonost terhelő állagmegóvási munkák költségétől. A hajóra lényegében a festés költségén kívül soha, semmilyen összeget nem áldoztak. Ez különösen azért szomorú, mert a hajó üzemeltetéséből rendszeres bevétel származott, akár étteremként, akár diszkóként, akár strandfürdőként üzemeltették. Nem tudni, hogy ezt a bevételt miért nem fordították a kötelező állagmegóvásra.

Az elkövetkezendő években rengeteg cikk jelent meg a hajóról, a városlakók pedig aggódva figyelték, hogy a muzeálisnak számító gőzhajó évről évre rosszabb állapotban lesz.

A Magyar Nemzetben megjelent cikkben arról írnak, hogy nagyjából 60-100 millió forintra van szükség ahhoz, hogy a Szőke Tisza újra üzemelhessen. Ennyi pénz pedig nem áll a város rendelkezésére. A gőzös állapota tovább romlik.

Az évek során még több olyan újságcikk jelent meg, hogy hamarosan felújítják, de ezek mind csak üres ígéretek maradtak. A 2000-2012 közötti eseményeket, történéseket itt olvashatjátok részletesen.

Borzasztó állapotban a Szőke Tisza (Kárpáti Zoltán fotói)

Végül 2012. február 29-én megtörtént a legrosszabb: Elsüllyedt a Szőke Tisza.

Az olvadó jég benyomta az elkorrodálódott, repedésektől hemzsegő Szőke Tisza oldallemezét. A 95 éves gőzhajó megbillent, ablakain pedig beömlött a víz.

A megsüllyedt gőzhajó látványa újabb lavinát indított el a felújítással és megmentésével kapcsolatban. Levelek százai repkedtek ide-oda, politikusok, szakértők kapcsolódtak be a vitába, sőt, önkéntesek is elkezdtek szervezkedni és facebook oldat is létrehoztak a Szőke Tisza megmentéséért.

A 24. órában voltak. Ekkor már csak két lehetőség maradt: vagy sikerült azonnal forrást találni, és végre megmenteni Magyarország legnagyobb, egyben utolsó fennmaradt kétkéményes oldalkerekes személygőzösét, vagy lemondani róla, és hagyni végleg elpusztulni.

Papdi Balázs szegedi fotóművész is megörökítette a pusztuló hajót:

Papdi Balázs gyönyörű, de egyben szomorú fotói a megfeneklett hajóról (Papdi Balázs fotó)

Az egész Európában egyedülálló gőzhajó története végül szomorú véget ért. Minden próbálkozás, kezdeményezés és civil összefogás ellenére a Szőke Tisza gőzhajót nem sikerült megmenteni.

A hajó elvesztése nemcsak egy pótolhatatlan műszaki érték (Magyarországon, Európában és a Világon típusában a legeslegutolsó folyami gőzhajó) megsemmisülését jelenti, de egyúttal a hazai műszaki értékek megóvásának általános helyzetére is rávilágít.

2012 Szeptemberében nekiláttak a Szőke Tisza bontásának:

Bontják a Szőke Tiszát (fotó: Segesvári Csaba, délmagyar.hu)

Mára már ennyi sem maradt a gőzhajóból

Hatalmas mulasztás volt, hogy évtizedeken keresztül elhanyagolták a hajót és egyik tulajdonos sem foglalkozott az állagmegóvásával, így a menthetetlenné vált legendás gőzös szépen lassan meghalt. 95 évet élt.

Írta: Hajner Gyula

Forrás: Műemlékek infó, Hajósnép.hu
Fotók: Papdi Balázs, Kárpáti Zoltán, Segesvári Csaba, Ráday Mihály
Köszönet: Kárpáti Zoltán, Dr. Balogh Tamás.
Még több infó: itt és itt olvasható.

Ha tetszett, olvasd el a betonhajó történetét is és iratkozz fel a youtube csatornára!