Az évek óta elhagyatott, érintetlen kolostor egy aprócska ausztriai faluban bújik meg. Utolsó funkciójaként idősek otthonaként szolgált.

A kolostort 1910 körül alapították és pár évre rá nyitották meg, de funkcióját nem sokáig tölthette be, ugyanis nem sokkal később a nagy háború sebesültjei lepték el az épületet, ideiglenes kórházzá alakítva az ingatlant.

A két háború között újra kolostorként működött, de a második világháborút követő orosz megszállás után ismét szükségkórházzá vált a felszentelt épület. A szovjet csapatok néhány hónap leforgása alatt teljesen lelakták az épületet, de a visszavonulás sem jelentett semmi jót: a katonák távozása után a helyek ugyanis széthordták a kolostort, csak romok hagyva maguk után.

Korabeli képek az épületről

A háború után 1946-ban pedig Bécsről érkezett nővérek kapták meg a romos kolostort, amiből a gyülekezet a helyiek segítségével néhány év alatt új épületet varázsolt, funkcióját pedig leányotthonként folytathatta tovább a 80-as évekig, ahol az apácák vasszigorral felügyelték és fegyelmezték a gyermekeket.

Az osztrák fórumokon több visszaemlékezést is lehet olvasni a hellyel kapcsolatban, kettőt fogok csak közölni:
"...Nem tudom miért, de az utóbbi időben éreztem a belső késztetést, hogy visszamenjek a házba, ahol felnőttem. Úgy döntöttem, hogy visszatérek ide 37 év után. A főbejárat és a kolostor is be volt zárva, de átmentem a kert nyitott oldalsó bejáratán. A feleségem, aki velem jött, egyrészt rémült volt, mert illegálisan voltunk bent, másrészt örült, hogy volt bátorságom a "határ" átlépésére. Aztán hirtelen egyszerre előtörtek az emlékek: láttam, hogy a kertben dolgozó gyermekeket, ahogy almát szedtünk a mezőről, gereblyéztünk és elégetjük a leveleket, mossuk a folyosókat. Aztán lehunytam a szemem és hallottam az ütések és a kiabálás hangjait. Kiabáltak velünk az apácák, bevágták a fejünket a falhoz, amíg nem sírtunk...borzasztó volt.
Amikor visszatértünk az autóhoz, valami eltört bennem...nem tudtam abbahagyni a sírást..."

"...a mai napig tisztán emlékszem a gyermekotthonra. A fürdőszobában hideg vizes fürdő volt. Éjjel zseblámpákkal járkáltak az apácák és azokat a gyermekeket, akik nem aludtak, elverték és a fürdőszobában jéges víz alá tették, amíg a végletekig ki nem merültek..."

A helyszínen talált dokumentumok alapján az ingatlan utolsó éveiben idősek otthonaként működhetett a kétezres évek végéig, azóta üresen áll.

Az utolsó év, amikor idősek otthonaként működhetett az épület

A sekrestye:

Itt még egészen sok dolog megtalálható, bár az is látszik, hogy feldúlták egy kicsit, ennek ellenére a legtöbb tárgy még megvan. Még a pap öltözékei közül is bent volt pár a szekrényben.

XVI. Benedek

XVI. Benedek pápa a falon. E kép miatt meg lehet tippelni, hogy nagyjából 2013-ig használhatták rendszeresen a kápolnát.

Az 50-es években a kolostort egy kápolnával bővítették ki, amit az épület nyugati részéhez toldottak és amit feltehetőleg néha-néha napjainkban is használnak. Ezt abból következtetem, hogy a mai napig minden működik itt: a lámpák, a világítás, a mikrofon, de még az elektromos orgona is, amit a videóban ki is próbáltam.

Egészen hihetetlen...

Az épület állapota - néhány beázást leszámítja -, egészen jó. Olyannyira, hogy az ember ott járva akár azt is hihetné, hogy egy jelenleg is működő komplexumról van szó. Szinte bármikor elém toppanhatott volna az egyik szobából egy ottragadt kósza lélek...

Pontos helyét az épület megóvása miatt nem teszem közzé!

Írta, Hajner Gyula
köszönet: Marcelito

Ha tetszett a tartalom, ezen a linken támogathatjátok a csatorna működését premier előtti videókért cserébe!

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára és persze kövess Instagramon is!