A kőbányai kísértetházként elhíresült épület eredetileg egy nyári villa volt, ami 1890 körül épülhetett. A XX. század elején apácazárda és gyermekotthon, majd később a büntetés-végrehajtási intézet központi kiképző iskolájaként funkcionált.

Ezt a hatalmas létesítményt szemelte ki Szent Józsefről nevezett Mária Terézia Anya, eredeti nevén Anna Mária Tauscher (1855-1938), aki 1891. augusztus 2-án alapította meg a Karmelita rendet Berlinben. Életét arra tette fel, hogy segítsen az elesetteknek, és hogy beutazva a világot, minél több helyen idős-és gyermekotthonokat, árvaházakat alapítson.

1907 nyarán Mária Terézia anya Franciaországba készül, de útját elhalasztja a budapesti karmelita kolostor építőjének, Soós Istvánnak meghívására, akinek nagyon megtetszett a Karmelita rend munkája, és úgy gondolta, hogy hazánkban is nagy szükség lenne hasonló otthonokra.

A Karmelita rend alapítója 1907. Augusztus 1-én érkezik Budapestre kísérőivel, de senki nem várta őket, mert Soós Istvánnak el kellett utaznia, ezért az iskolanővérek fogadták be őket. Mária-Terézia anyát megdöbbenti a fővárosban tapasztalt nagy nyomorúság, de nincs vesztegetni való idejük, nekilátnak a munkához, megalapítják Magyarországon is a Karmelita rendet és újsághirdetés révén több épületet is megnéznek, ami leginkább megfelelő lenne zárdának. Így jutnak el a később a Maglódi út 125-höz.

Szent Józsefről nevezett Mária-Terézia anya (1855-1938)

1908. január 19-et írtak. Mária-Terézia anya egy nővérrel fölszállt a villamosra, hogy megtekintse a hirdetésben talált Maglódi úti villát. Vagy egy órányi utazás után kezdtek nyugtalankodni, hogy talán nem jó felé utaznak. Az éppen velük szemben ülő úr volt a tulajdonos. Miután mondták, hogy melyik házat keresik, ő megnyugtatta őket: "Odautazom én is, úgyhogy nyugodtak lehetnek a hölgyek."

Szép nagy kertes villa volt, a kert mögött kis park és egy nagy konyhakert. A ház túlságosan luxusigényűnek tűnt egy zárda számára, ezért azt mondta, hogy még gondolkodik. Miután azonban a X. Kerülethez tartozó külvárosnak a legjobb ismerőse másodszor is ide vezeti, nagyon megdöbbent az Alapítóanya, és azt kérdezte magától: "talán mégiscsak ezt a birtokot választotta nekünk, jobban mondva az ő lakásául a jó Isten?"

Júliusban vált szabaddá a villa. Sajnos a nagy szegénység, amellyel állandóan küszködtek, nem tette lehetővé, hogy gyermekotthont és kápolnát építsenek, amire pedig nagy szükség lett volna. Tizenhat évig a villaépület jó magas, levegős szobái voltak a gyermekek nappali és hálószobái.

Elérkezett 1919. esztendő, a forradalom vihara söpört végig Magyarországon, s főleg Budapesten. A nővérek sziklaszilárdan helytálltak hitükért és gyermekeikért, és Istenben bízva kitartottak. Mint megtudták, nevük fölkerült a halálraítéltek listájára, de néhány nappal az ítélet végrehajtása előtt véget ért a forradalom. Az elkövetkezendő években a Karmelita rend nem vallott kudarcot: Gyűltek az adományok, sorba nyíltak az óvodák, iskolák és az árvaházak. A Maglódi úti zárda mellett felépült egy kápolna is.

A boldog békeidőknek azonban hamar vége szakadt: kitört a második világháború. A nővérek minden tőlük telhetőt megtettek a sebesültekért, és az árván maradt, éhező gyerekekért. 1944-ben több száz, a deportálások elől menekülő zsidó családot bújtattak el a Maglódi úti villaépületben, hely hiányában pedig az itt lakó gyerekeket vidékre szállították.

A háború befejezése után, 1948-ban, a szovjet megszállás idején, az egyházi intézményeket elkezdték államosítani. A gyermekeket szétosztották más otthonokba, a nővéreket elküldték, a zárdaépületet pedig az akkori vallásellenes politikai vezetés kisajátította. A Maglódi út 125. alatt lévő Szent József otthonban 1949. november 16-án jelent meg kilenc személy az akkori Igazságügy minisztérium megbízatásából. November 17-en már kiküldték az új személyzetet, mondván, az apácák munkája kifogástalan, de nézeteik 200 évesek.

1950. január 29-én mínusz 20 fokos hidegben, nyitott teherautón költöztették ki őket. Pestszenterzsébeten 80 fiúgyermeket már elvették a nővérektől, ők azonban nem féltek, mert tudták, az Úristen velük van.
A Karmelita rend napjainkban is működik, kolostori életüket ma Gyenesdiáson folytatják.

Faragott Kádár-címer az épület homlokzatán

Az egykori egyházi épületet 1951-ben az Igazságügyi Minisztérium kapta meg abból a célból, hogy ott a személyzet teljes képzési és továbbképzési igényeit kielégítő oktatási intézményt létesítsen. Itt alakult meg aztán 1951 végén a Büntetés-végrehajtási Központi Kiképző Iskola. Az 50-es évek végén került az épület homlokzatára egy kőből faragott Kádár címer is.

Egy volt börtönőr így emlékszik vissza a tanuló az akkori időkre:
- "Igen, Budapesten a Maglódi út 125. szám alatt, egy volt apácazárdában képeztek ki minket. 3 hónap alatt ismerkedtünk meg a börtönőri tudománnyal. Egy gyakorlati napon egy akasztást is végig kellett néznünk. Az elítélt az utolsó szó jogán csak annyit mondott: Ti is jöttök utánam!”

A Magyar Helsinki Bizottság 2006-os jelentéséből kiderül, hogy a Büntetés-végrehajtási Intézet „külső munkahelyeként” említi meg a Maglódi út 125-öt, ami egyes források szerint 2008-ban végleg bezárt.

A jelentésben külső munkahelyként szerepel a Maglódi úti ingatlan

A borzasztóan romos állapotú épület az állagmegóvások hiányában menthetetlenné vált. Ugyan még pár évig őrizték, de 2010-től megindult a szabad rablás: az épületet szétverték, egy időben laktak bent hajléktalanok, de fiatalok éjszakai bátorságpróbájának is sokszor helyt adott az „Újhegyi kísértetház” néven ismert épület.

Amikor személyesen is meglátogattam az objektumot, láttam, hogy a közeli börtön lakóival építik újra a kerítéseket. Ebből következtettem arra, hogy az épület az újhegyi fegyház kezelése alatt áll, ezért levélben kértem információkat az illetékesektől:

Úgy tűnik, hogy senkihez sem tartozik az épület

 Bontják a kísértetházat (Zsiga Gergő fotója)

2015 áprilisában megjelentek a területen a munkagépek és nekiláttak a több mint száz éves épület bontásának. Hogy mi lesz a helyén, azt nem tudni, de egy biztos: Budapest egy nem mindennapi történettel rendelkező épületét semmisítették meg, aminek falai az elmúlt évszázadban több ezer gyermek számára nyújtottak menedéket…

Írta: Hajner Gyula

Források:
- www.karmelita-noverek.hu
- foltkutatok.blogspot.hu
- uj.katolikus.hu
- www.gyenesdias.hu
Köszönet: foltkutatok.blogspot.hu (Hajni és Ibolya)

Ha tetszett, iratkozz fel a youtube csatornára!