A harkai laktanya csupán egy a sok határőrlaktanya közül, ami a vasfüggöny lehullása elveszítette funkcióját.

Előzmény:

Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta a vasfüggöny megszüntetését, mivel az elavult rendszer felújítása több százmillió forintba került volna.

Pár nappal később az akkori miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg Gorbacsovtól, hogy lesz-e következménye, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt. A szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés közömbösen érintette, de hozzátette, hogy 1956 nem ismétlődik meg.

A bontást Rajkánál kezdték meg. Az osztrákok és a közelben állomásozó orosz hadseregcsoport is jól látták, hogy mi történik, de nem avatkoztak közbe. Május 2-án több tucat nyugati újságírónak jelentették be a helyszínen, hogy Magyarország elkezdi lebontani a határzárat, ezzel hivatalosan is elindult az a folyamat, ami végigsöpört Európán, és a 20. század egyik legfontosabb történelmi eseményévé vált.

Horn Gyula bontja a vasfüggönyt

Hazánk 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjában nem nyerte el azonnal a teljes „schengeni tagságot”, ezért nem került sor az ellenőrzés megszüntetésére az EU tagállamai és Magyarország közötti belső határszakaszokon. Erre több mint három évet várni kellett.

2007. december 21-étől megszűnt az állandó határellenőrzés a magyar–osztrák, a magyar–szlovén és a magyar–szlovák határon, ezzel nem csak a határőrlaktanyák túlnyomó része, de sok határátkelő is elvesztette funkcióját.

A schengeni övezet kék színnel

A Schengeni térség belső határállomásain átkelve, sok helyen még tábla sem jelzi azt, hogy már kiléptünk az adott országból. Így mehettünk át mi is Ausztriába úgy, hogy csak akkor tűnt fel, hogy átléptük a képzeletbeli határt, amikor feltűnően sok osztrák rendszámos autó jött szembe, és az utakon egyetlen kátyú sem volt.

Itt tartották a szolgálati kutyákat

A harkai határőrlaktanyát egészen 1990-ig használták

1993-ben egy soproni vállalkozó vette meg, amire kifizetett több millió forint előleget is. A gond csak az volt, hogy a Határőrség Országos Parancsnoksága úgy adta el az ingatlant, hogy sosem volt az övé. A laktanya tulajdonosa a magyar állam, így azt csak az állami vagyonkezelő értékesítheti.

A vállalkozó az ingatlan őriztetésén kívül az épületbe újra bevezettette a gázt és a villanyt, de az évek során a további anyagi kiadásokat már nem bírta megfizetni. Őrzés hiányában a következő években a bázist szétverték és kifosztották.

Az utóbbi pár évben állatot és takarmányt is tároltak a bázis néhány melléképületében, de az sem kizárt, hogy a határőrök is használtak lovakat abban a laktanyában. A leghátsó épületekben pedig a határőrzéshez "használt" kutyákat tartották.

A laktanya körüli botrány nem tett jót az ingatlannak, ami vasfüggöny lehullása után - sok társához hasonlóan - ma is elhagyatottan, romosan áll.

Írta, Hajner Gyula
Fotók: Kozma Annamária

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a youtube csatornára!