A hidegháború idején az akkori hatalom elrendelte, hogy minden megyéhez egy úgynevezett "vezetési pontot" kell létrehozni. Ezen földalatti építmények fő funkciója az lett volna, hogy egy atomcsapás esetén pár napig védelmet nyújtson a megyei vezetőknek, így ezáltal a csapást túlélve, továbbra is fenn tudták volna tartani a kapcsolatot a többi vezetési ponttal.

A hasonló atombunkerek nagy része hazánkban rendkívül rossz állapotban van, amikhez képest a Győr-Moson-Sopron megyei Tényőn lévő objektum szinte múzeumként is üzemelhetne, és talán majd fog is.

Előttünk nem is nagyon volt olyan, aki bármiféle anyagot készített volna a bunkerról, így nyugodtan elmondhatjuk, hogy elsőként mehettünk be a hidegháború idején épült objektumba.
Habár a létesítmény le van zárva, sőt, őrzött területen van - ahogy az állapotából is látszik -, idegenvezetőnk kérésére mégsem tesszük közzé a pontos helyét.

A bunker egészen jó állapotban megmaradt (Mohácsi Zsolt fotói)

Minden megyének megvolt a maga atombiztos objektuma.

A Győr-Moson-Soproni vezetési pont 1972-ben épült, funkciója pedig a győri politikai vezetők védelme volt. Tehát ha Győr városának vezetői fenyegetve érezték magukat, felkészülve egy esetleges nukleáris vagy biológiai csapásra, ide szállították volna őket.

Ebben a földalatti építményben túlélték volna a támadást, és azt a pár napos kritikus időszakot is, amíg a szél elviszi az atomfelhőt, ugyanakkor kapcsolatot is létesíthettek volna a többi vezetési ponttal. Az atombiztos bunkerben maximum 4-5 napra elegendő élelmet, vizet és levegőt tároltak.

Az objektum nagyjából 20 kilométerre van Győrtől, ami az akkori szakértők szerint már elég messze van egy atomrobbanás központjától ahhoz, hogy 2-3 nap alatt kitisztuljon a szennyezett levegő.

A videó második része:

Idegenvezetőnk bemutatja a bunker összes kis zugát, ezáltal betekintést nyerhetünk egy szinte eredeti állapotban lévő hidegháborús, atombiztos bunkerbe.

Iratkozz fel a youtube csatornára még több hasonló videóért!

Köszönet a Kihalt Laktanyáknak a szervezésért!

Írta, Hajner Gyula